Több évi sikertelen próbálkozás után 2004-ben IVF kezelésen vettem részt, hogy kisbabám szülessen. Az orvos azt mondta, hogy nagyon sok petesejtem megtermékenyült, így a korom ellenére (39 éves voltam akkor) mintegy 14 százalék az esély arra, hogy teherbe essek. Így optimisták voltunk a kezeléssel kapcsolatban.
Az orvosok két megtermékenyített petesejtet helyeztek vissza a méhembe, a maradékot pedig lefagyasztották. A beültetést követő második héten biztossá vált, hogy állapotos vagyok. Aztán a 33. héten elfolyt a magzatvizem egy fertőzés miatt. Nagyon megijedtem, de szerencsére a baba egészséges volt.
Néhány év múlva úgy döntöttünk, hogy Jasminnek kistestvért szeretnénk. Visszamentük a klinikára, ahol a néhány éve megtermékenyített petesejteket lefagyasztották. Az orvosok figyelmeztettek, hogy nincs sok esély a sikeres kezelésre a korom miatt sem. Akkor már 47 éves voltam.
A lefagyasztott petesejtek közül 5 élte túl a felolvasztást, kettőt ültettek be a méhembe. És csoda történt. Két héttel később megint kiderült, hogy állapotos lettem. A terhesség simán ment, egészen a misztikus 33. hétig, amikor vérezni kezdtem. Sürgősségi császármetszéssel érkezett a kis Simon a világra, pontosan akkora súllyal, amennyivel saját ikernővére, Jasmin 8 évvel azelőtt.
