Hétfőn megkapták a lányok a matek témazárókat. Mindkettőnek 85% körüli eredményei lettek. Összességében minden feladatot megoldottak, egy-két elszámolás volt, ami „lehúzta” az eredményt. Megdicsértem őket, mert örültem a piros pontoknak.

Másnap a Lili elmesélte, hogy az egyik kislány kétségbeesetten mondta mindenkinek az osztályban, hogy az anyukája mennyire leszidta, mert 90%-os lett a matek témazárója. A Lilit is megkérdezte a kislány, mit szóltak az eredményéhez otthon és irigykedve hallgatta a Lilit, hogy neki minden dolgozatának örül az anyukája.

Ezen elgondolkodtam. Egyrészt örültem, hogy a Lili tényleg így éli meg, hogy minden dolgozatának örülök, másrészt sajnáltam a másik kislányt. Biztos vagyok benne, hogy az anyukáját csupa jó szándék vezérelte, a legjobbat szeretné a lányának. De biztos, hogy csak akkor lesz eredményes, sikeres felnőtt, ha mindig 100%-os eredményt ér el? Az iskolában amúgy is rengeteg inger, stressz éri a gyerekeket, amivel meg kell birkózniuk, nem hiszem, hogy ezt nekünk szülőknek még tovább kell fokoznunk.

Igaz, hogy a mai világ nagyon teljesítményorientált, nyilván mindenki a legjobbat szeretné kihozni a gyerekéből, de nem kell görcsösen ragaszkodunk az állandó tökéletességhez, nehogy a visszájára forduljon!