Már a múlt évben is megfigyelhető volt, hogy a Dorka nagyon jól kezeli az önbizalom kérdését, jól látja a helyét a világban, az osztályban. Amit tud, azt bátran kiáll és elmondja, határozott, nem fél. Nem kitűnő tanuló, de szép eredményei vannak, ezzel teljesen elégedett. Az osztályban is ennek megfelelően a jók (de nem a legjobbak) közé sorolja magát.

A Lilinek szinte ugyan olyan eredményei vannak, ennek ellenére ő mindig úgy érzi, hogy kevés és nem jó az amit csinál, az osztályban a leggyengébben teljesítők közé gondolja magát. Ha valamit tud, de visszakérdezek, hogy biztosan úgy van-e, már elbizonytalanodik, pedig jót mond. Az iskolában is többször elsírta már magát. Ezen valamit muszáj változtatni!

A napokban is felmondta a verset az iskolában, azt mondta otthon hogy mennyire rosszul sikerült, de mikor hazahozta az ellenőrzőt, ahol csillagra volt értékelve a versmondás, ő csodálkozott a legjobban, hogy tényleg csillag lett?!

A tanító nénivel már beszéltem, hogy egy kicsit legyen szíves segíteni növelni az önbizalmát. Ő is látta ezt a problémát és most együtt igyekszünk segíteni neki, minél többszöri dicsérettel.

Ez a helyzet azért is meglepő, mert az oviban teljesen ellenkezően alakultak a dolgaik. Akkor a Dorkával kellett sokkal többet foglalkozni, ápolni a kis lelkét, most pedig a Lili kíván több figyelmet.