Múlt héten egyik délután, hazafelé jövet a suliból a Dorka örömmel mesélte, hogy meghívást kapott egy szülinapi buliba. Majd odafordult a Lilihez és azt mondta komolyan: Lili, most nem vihetlek magammal! Ezt olyan komolyan mondta, annyira aranyos volt, hogy muszáj volt nevetnem. A Lili egy pillanatig elgondolkodott, majd megvonta a vállát: Nem baj, majd én is megyek nélküled!
A Dorka az osztályukba járó fiú-lány ikerpárhoz kapott meghívást, de sajnos lebetegedtek a gyerekek, így egy héttel eltolódott a buli, ami holnap lenne. Ma viszont a Dorkának fájt a hasa, megkért,hogy mondjam le a bulit. Próbáltam rábeszélni, hogy holnapra biztos elmúlik a hasfájása, el tud menni a buliba. De ő továbbra is ellenkezett, kifogást keresett. Megkérdeztem miért nem akar menni, erre azt válaszolta:
Félek egyedül elmenni!
Tudom (legalábbis gondolom), hogy egy kicsit erőltetni kellett volna, hogy igenis menjen el, mert mindenkit ismer, biztosan jól érezné magát, de most nem ment.
